francia filmdráma, 92 perc, 2014, 18 éven felülieknek

Egy francia fiatalokból álló csapat furcsa mindennapjait ismerhetjük meg ez alatt a röpke 92 perc alatt (amiből több, mint tíz perc stáblista, szóval tökéletes „csak még egy film, mielőtt aludni mennék” kategóriában). Végignézhetjük a bulikat könnyű és kemény drogokkal, tengernyi alkohollal, szexszel, s hogy a fél társaság escortnak áll. És hogy hol áll meg a történet? Sehol.

Kénytelen vagyok írni kicsit arról, hogy is választok filmet, mikor nem csak a TV elé süppedek, és két like között a képernyőre pillantok. Nagyon sokan, szinte minden ismerősöm IMDB, vagy port.hu pontszám alapján dönt, mit is néz meg. Ez az egyik legrosszabb ajánlás véleményem szerint, főleg ha európai filmekről van szó. Egyszerűen nem ezekre a filmekre van kihegyezve az a közönség, aki az IMDB-t használja. A top250-ben Almodóvár egy vagy két filmjét leszámítva, szinte nem került európai film, de ebből talán nem arra kellene következtetnünk, hogy csak Ámerikában csinálnak jó filmeket. Szóval a The smell of us 5,1 illetve 6,1 pontot kapott a fent említett oldalakon. Érdemes megnézni, hogy a port.hu-n ez mindössze 7 ember értékelése, ami technikailag már lehet statisztikai adat (páratlan szám, szóval jók vagyunk), de azért ezt nem kellene mérvadónak tekinteni. Szóval én minden héten megnézem, hogy milyen filmek jelennek meg a magyar mozikban, és megnézem az előzetest. Ha az előzetes tetszik, a film a listámra kerül, ha nem, akkor maximum akkor nézem meg, ha az HBO-n szembejön, nem keresem külön. Fair módszernek tartom, mindegyik film körülbelül egyenlő eséllyel indul, cca 2 perce van, hogy ámulatba ejtsen. Álljon itt erre példaként ez a trailer:

Hadd essek túl először a magyar szinkronnal kapcsolatos problémáimon, hogy utána már nyugodtan beszélhessek a pozitívumokról. Nem vagyok szinkron ellenes sznob. Kicsit sem. Szerintem annak is meg van a maga bája, a fantasztikuma. Például mikor Woody Allent Kern András szinkronizálja az csoda számomra, hogy populárisabb legyek, mintha Morgan Freeman narrálná az életedet. De sajnos a csodák most elmaradtak. Maguk a színészek nem különösebben rosszak, csak a szöveg, amit a szájukba adnak rettenetesen hullámzó, olyan borzalmaktól, hogy „ki hoz cuccot este”, az egészen valószerűekig, mint „frankón úgy éreztem, mintha véres lenne a gecije”. Egyébként fogalmam sincs, hogy 80-as évek vége óta mégis ki ejtette ki a száján, hogy frankón (persze mivel csak ’98-ban tanultam meg beszélni, egyébként se nagyon hallhattam szlenget a nyolcvanas évek előttről).

Cím. CÉ, mint Cecil, Í, mint ÍÍÍÍlona, M, mint Miklós. CÍM!!! Nem értem miért ilyen perverziója a Magyaroknak ukmukfuk átnevezni filmeket. Alien, Scary Movie, Notting Hill, Metro (Két túsz között) és a végtelenségig sorolhatnánk. Értem én, hogy szeretnének valami saját ötletet, egy kis pluszt belecsempészni a címbe, de ez legtöbbször épp fordítva sül el. Kezdjük ott, hogy a The smell of us egy meglehetősen erős utalás akart lenni a Nirvana – Smells like teen spirit című számára, amit figyelembe kellett volna venni. Saját véleményem mondjuk az, hogy túl sokszor utaltak a címre. Jelenetek telnek el azzal, hogy bulizás, táncolás közben egymást szagolgatják, sőt még beszélnek is arról, hogy kinek milyen szaga van, ráadásul egy elég érdekes párbeszédben „- Még mindig érzem annak a mocsoknak a szagát magamon. – Dehogyis, baba szagod van.” Szóval ez kicsit túl van pörgetve, de ha már ilyen fontos a film készítőjének, akkor elég jó lenne ragaszkodni a címhez. Tovább megyek, ez egy francia film, de a The smell of us az eredeti cím, így, angolul. Ha a franciáknak megfelelt az angol, akkor nekünk miért nem? Arról nem is beszélve, hogy egy vígjáték sorozat fut Szégyentelenek cím alatt, amivel nem hogy össze lehet keverni ezt a filmet, de szinte kereshetetlen.

És most végre beszéljünk ténylegesen a filmről. Kicsit féltem, hogy ez is egy olyan bizonyos erkölcsi fejlődést szolgáló film lesz, hogy a háromnegyedéig a féktelen bulit látjuk, majd átcsap ógörög tragédiába teljes értékvesztéssel, és az utolsó pillanatig nyomaszt, ami után 2 napra megfogadod, hogy többet nem iszol és a cigiről is leszoksz, majd egy hét múlva vissza (lásd Requiem for a dream). Végig az a pozitív benyomásom volt a filmről, hogy nem ítélkezik. Nem mondja meg, hogy amit látunk az jó, vagy rossz, egyszerűen csak van. A fiúk prostituálódását is inkább tényként közli, mint vészhelyzetként. Persze láttatja a dolgok árnyoldalát, hogy milyen fájdalmas még a fenekét beszappanoznia is a – már már ironikusan – angyalszerű srácnak, hogy milyen nyomasztó azt a becézést hallani egy kuncsafttól, amit az anyja mond neki és még sorolhatnám, de maradjon a filmre is.

Mivel tudtam, hogy szexjelenetekkel lesz tele a film, kicsit megrökönyödtem az első pár jelenetnél, hogy milyen fiatal színészek is játszanak a filmben, hogy róluk tényleg meztelen videókat csináltak? Végül is nem. Szinte minden szereplőt látunk szexhelyzetben a film alatt, de a legfiatalabbnak látszó fiúkat szerencsére nem. Nem lesz pornó a filmből, ami egy nagyon jó pont ebben a környezetben, nincsenek 5-10 perces aktusok. Hogy az miért is volna zavaró? Az Adéle élete egy nagyon jó példa olyan filmre, amit utólag belegondolva nem moziban kellett volna megnézni. 5-6 perces tökéletesen látszó, nem elművészieskedett szexjelenetek és az ember ül, és feszeng, mert másik 200 ember nézi még a vetítést. Kettővel melletted már ülnek. Az hagyján, ha te felizgulsz, de ha az 50-es néni-bácsi duó a túloldaladon. És szorít a feszültség, hogy mindenki csinálna valamit, de senki nem csinál semmit. Szóval ezt a kellemetlenséget kikerüli a film, de itt azért meg kell említeni egy fontos részletet. Mindenféle rejtegetés és takargatás nélkül látjuk férfiak aktusait, szinte csak azt, eltérő nemű párokról nem igazán van felvétel. Szóval férfi fenekek, herék, és farkak kendőzetlen látványa, amivel most még elég sok nézőt tud veszteni egy film. Nem feltétlen így egyenesen a homofóbi miatt, egyszerűen csak sokkal kevesebbet látunk, és talán sokkal kevesebben is akarnak látni meztelen férfi testet egy filmen. A nőket megszoktuk, már szinte fel sem tűnik egy pár mell látványa, szinte díszletnek is használhatóak (lásd Saul fia, ahol csak és kizárólag női hullák voltak).

Üdítő változatosság hát, hogy a férfiakat sem takargatja a film, bár a homoszexualitásról időnként érdekes mondatok hangzanak el. Két srác között kialakuló konfliktus, hogy egyikük szerelmes a másikba, de az nem viszonozza az érzéseit „Én csak készpénzért dugok faszikkal.” Felmerül a kérdés, hogy ez csak egy védelmi mechanizmus az elköteleződéssel szemben, és a fiú hazudik? Változik e a prostitúció megítélése attól, hogy szexuális beállítottságodtól eltérően nyújtasz szolgálatokat?

Illetve van egy másik kijelentés, a csapat egyetlen lánytagjától, akinek karaktere sajnos kicsit elnagyolt „Manapság minden srác buzi” Feltétlenül jelentést kell-e ennek tulajdonítanunk, vagy csak az irigység beszél a lányból? Mit kell értenünk ez alatt a mondat alatt? A változó szerepekre akar utalni, vagy egyszerűen csak egy odavetett mondat?

Van még két dolog, ami mondhatni a levegőben lóg. Hogy ők egy deszkás banda. Nem vagyok otthon a párizsi tinédzserek között dívó dolgokban, de 2014-ben szerintem ez ugyan olyan béna dolog volt, mint a roller. Valahogy nem derül ki, hogy miért is olyan fontos ez a történet szempontjából, mert annál többnek kell lennie, mint ilyen összekapcsoló elem a szereplők között. És itt jön a másik. Az egyik srác folyton videóz mindent. MINDENT. Mivel hát egymás előtt szexelnek, hogy máshogy, azt feltétlen, hogy hogy vernek össze egy kissrácot, hogy pisil a csaj egy vödörbe, leginkább bármit. És a film legvégén még fel is teszik neki ezt a kérdést, hogy mégis miért csinálja ezt, és valahogy valamiért nem kapunk választ.

Összefoglalás

Milyen a film a saját kategóriájában (dráma)? Működik a történet, nem ez a legjobb dráma, de megállja a helyét

Milyen a képi világ? Kifejezetten igényes, megtervezett, szép képek.

Milyen a hangzás? A szinkrontól tartózkodnék, de egyébként semmi említésre méltó.

Milyen a történet? Érdekes, jól követhető, tisztában van a kereteivel.

Milyenek a színészek? Sajnos a rengeteg gyerek vagy fiatal színész miatt, nincsenek igazán kiemelkedőek.

Mikor ajánlom a filmet: 

• ha beleférnek a szemérmességedbe a sokat mutató szexjelenetek
• ha csak rövid időd van filmet nézni
• ha még nem az általános szókincsed része az „ezek a mai fiatalok” és a „bezzeg az én időmben”
• ha szeretsz komfortzónádon kívülre kerülni, és szívesen gondolkodsz el dolgokról egy film után