ezt láttam ma

Mondj már egy filmet!

Mondj már egy filmet!

Idegpálya (Nerve) – egy unatkozó generáció

9. film

2016. október 14. - BBlans

amerikai thriller, 96 perc, 2016, 16 éven felüliek számára

 

Vee a csendes lány a gimiben, akit hangos barátnője Syd beleránt egy netes játékba, amiben kihívásokat kell teljesítened időre. Persze az egészet fel kell venni videóra és tovább a netre. Ha elég ember nézi, amit csinálsz, akkor pénzt kapsz a teljesített küldetésért. Aztán van mégegy kis csavar, igazából csak akkor kapod meg lóvét, ha te nyered a játékot: ha téged néznek a legtöbben és soha nem adod fel.

Az ilyen típusú filmek bosszantanak a leginkább. A történet körülbelül 3 percenként hibás vagy közhelyes, nincs tanulság, és már az első percben tudod, hogy mi lesz a vége. DE!!! Ülsz és végignézed a másfél órát és egyszer sem jut eszedbe, hogy abbahagyd, pedig tisztában vagy vele, hogy ez egy rossz film. De azért most vegyük lépésről lépésre.

Vee középiskolás, visszahúzódó. Szeretne elköltözni, mikor majd egyetemre megy, de nem lehet, mert két évvel korábban meghalt a bátyja és az anyukája ezért őt a közelében szeretné tudni. Ne fáradjatok azzal, hogy megjegyzitek a háttér sztorit, mert egyetlen egyszer sem lesz lényeges a film során. Igazából kitaláltak valami nagyon tragikust, amit aztán fel se használtak. Oké… Arról, hogy apuka miért nincs arról egyáltalán nem tudunk semmit, ott már arra sem vették a fáradtságot, hogy történetet találjanak ki hozzá. Szóval egyszerűen csak nincs. Vee természetesen a suli focicsapatának kapitányába szerelmes, hiszen mi sem lenne egyértelműbb? Kezeket fel lányok, hányan voltatok szerelmesek az iskola focicsapatának kapitányába? Lehet, azért vagyok csak cinikus, mert mifelénk nem jellemző ez az iskolai focicsapatosdi, de hát mindegy is, nem nekem kell szerelmesnek lennem – szerencsére. Vee legjobb barátnője Syd pedig pompomlány (soha az életben nem fejezem be ezt, ha minden mondat után megállok eldobni az agyam, de most komolyan, más lehetőség nem volt???), aki – vele ellentétben – nagyon is bevállalós, és belekezd az idegpályába (annyira gagyin hangzik ez magyarul, hogy elmondhatatlan). Még el se indult szinte a film, de már láthatunk is egy csinos kis fenékvillantást, majd rögtön ezután szétrombolja Vee maradék önbizalmát is, odasétálván a focicsapat kapitányához, és megkérdezvén tőle, hogy nem randizna-e a barátnőjével, szóval szerencsétlen csajt a füle hallatára koptatják le. Ki csinál ilyet? Most már tényleg kezeket fel! Esküszöm rakok szavazást a cikk aljára, hogy hányan csinálnának ilyet, csak hogy tudjam, én vagyok e retardált, vagy a film…

Szóval a történet igazából itt kezdődik, Vee annyira felhúzza magát, hogy kitalálja beszáll a játékba. Azt hiszem ezen a ponton kell elmondjam, miért nem értek egyet a film koncepciójával, és miért tartom rettenetesen károsnak. Folyamatosan azt a szlogent hallgatjuk, hogy légy merész, lépj ki a komfortzónádból, kockáztass. Igen, jó, oké, ez a huszonegyedik század nagy szlogenje, mert már nem lehet mit mást kitalálni. Oké, már a huszadik századé is ez volt, mondjuk a hetvenes évektől, de ez most csapott át tökéletes ostobaságba. Egész egyszerűen a generációnk annyira unatkozik, hogy problémákat kell kitaláljon magának. „Nem kell sorkatonának állnom? Nem kell a harcmezőn szlalomoznom a golyók között? Ez így akkora szar… Nekem kell az adrenalin! Halálközeli élményeket akarok!” Gyakorlatilag erre igenel rá a film, ami egy elképesztően rossz dolog. Igen, időnként ki kell lépnünk a komfortzónánkból, de ez azt jelenti, hogyha tériszonyod van, azért időnként mégis menj fel a kilátóba, mert gyönyörű a kilátás (nagyon időnként, nagyon ritkán, lehetőleg inkább egyáltalán ne, látom én azt a google mapsen is…), vagy ha félsz ismerkedni emberekkel, akkor szólítsd meg végre a srácot/csajt, aki mellett 3 hónapja ülsz minden órán, vagy valami. És kurvára nem azt, hogy bekötött szemmel gyorsulj egy motorral százra! Jesszusom, az emberiség tökéletesen megérett a pusztulásra. Arról nem beszélve, hogy biztos vagyok benne, hogy vannak, akik játszanak ilyen játékkal.

Szóval Vee lesmárol egy vadidegent, és ezt máris 100+ ember nézi. Ne már!!! Elméletileg a játék csak New Yorkban él. Az potenciálisan 8,5 millió játékos. Persze ha az ember bekapcsolódik egy ilyenbe, biztos valami izgalmasat akar látni, szóval olyanokat néz, akik már megcsináltak dolgokat. Hogy lesz egy 10 perce aktív felhasználónak 100 fölötti nézettsége, baromság. Ja persze, és a sztori szerint a csávó várt rá, mert a játékosok azt találták ki, hogy összerakják őket. Tök izgisen hangzik, valami háttérszál, mi? Le kell lőnöm, NEM. Nem tudjuk meg, hogy miért. Csak, mert így volt kényelmes. Ebben a filmben nincsenek indokok. Szóval innentől kezdve párosban nyomják a hülyébbnél hülyébb feladatokat, amik vagy életveszélyesek, vagy maradandó nyomot hagynak, vagy csak erkölcsileg rossz döntések.

Vee egyébként nem akar nyerni, ő csak játszik, hogy bebizonyítsa, hogy képes rá. De az isten szerelmére, minek varratsz magadra egy tetoválást, amiről azt se tudod, hogy mi lesz, miért teszed kockára az életed, ha még a nyeremény sem kell?? Párezer dollárért is hülyeség lenne, de így meg mi is a mozgatórugó kérem? Ennyire azért csak nem jön be neki a Dave Franco, aki úgy látszik kezd ilyen ügyeletes jópasi lenni, legalábbis baromi sok filmben játszott mostanában sármos kis férfi istent, de nem értem mi indokolja ezt tulajdonképp? Ilyen szomorú mellizmokat még nem láttam. Úgy néznek ki, mint egy bánatos szempár.

Közben Syd bedurcizik azon, hogy Veenek több nézője van, mint neki, szóval bevállalja a számára legneccesebb küldetést, és megpróbál átsétálni 4 emelet magasan két ablak közé kirakott létrán. Ez már eddig is borzalmas, de legalább azt a magassarkút levehette volna, de most tényleg. Fájt volna az a plusz két iQ pont a karakternek? Tényleg? Ezzel kb párhuzamosan meghallgathatjuk, ahogy Vee élő adásban elmondja, mennyire szánalmas Syd, hogy folyton meggondolatlan dolgokat csinál, és neki mindig az árnyékban kell lennie. (Szerintem mondatonként össze tudnám ollózni ennek a filmnek a szövegét kb bármelyik három szabadon választott tini-gimi-„drámából”.) Aztán élőben is összevesznek, biztos, ami biztos örihari meg minden, ami kell (lelövöm a poént: ki fognak békülni).

Közben a srácról kiderül, hogy nem is az, akinek Vee megismerte (kerek három órája), hanem már korábban is játszott, a Seattleben, de ott feladta. Persze ebből hatalmas bizalmatlansági para lesz, akkora, hogy Vee szól egy rendőrnek, hogy létezik a játék, és veszélyes, ezzel megszegve a játék szabályait, és a játék csapdába ejti. De a faszomba is már, nem bírom megállni, hogy ne húzza fel magam teljesen. Mi az, hogy a játék? Egész a film végéig erre  vártam, hogy kiderüljön, ki a játék, ki zárja be, ki küldte a küldetéseket, ki rakja mindig pont helyére  szálakat. Aztán senki. Nem derül ki. De nem úgy, hogy muhaha, nem tudjátok meg, mert ebből lesz egy második rész, hanem nem érdekli a szereplőket, úgy csinálnak, mintha ezt a program csinálná, és azzal, hogy a programot lekapcsolják a végén, már meg is oldódott a dolog.

Még két szereplő van hátra, el sem hiszem… Van gonosz figuránk, a másik srác Seattle-ből, aki szintén feladta (hogy hogy nem, ott lehettek hárman a döntőben, itt csak ketten lehetne, micsoda véletlen). Szóval ő is a játék foglya, így ő is nyerni akar, hogy megmeneküljön. Végig akkora szemét, mint amilyennek a gonosz figuráknak kell, majd a végén át áll a „jó oldalra”. Feltehetően azért, mert Syd szexet ajánl neki, de hát erről se tudunk pontosan semmit.

Szóval az a terv, hogy a sok névtelen felhasználót nevesítik, és akkor már nem lesz akkora poén, hogy halálközeli állapotba sodorják a versenyzőket. Illetve a végén az nyer, aki lelövi a másikat. Le se írom hogy jutunk el idáig, mert annyira jelentéktelen a sztori szempontjából, de a játék mégis visszaveszi Vee-t (úgysincs rá magyarázat miért), és ő játszik döntőt a félnapos szívszerelmével. És sajnos hiába a tömegek haragos bíztatása, egyikük se lövi le a másikat 20 másodperc alatt. No hát, időhúzással kell valahogy előrukkolni Vee-nek, mert kedves kis barátja – akiről eddig még nem esett szó, de történetesen tökéletesen bele van esve Vee-be, még szép – „szerencsére járatos a sötét interneten”, így meg tudja hekkelni a komplett rendszert, hogy nyilvánosak legyenek a nevek (*sírás helye*). Szóval itt jön a képbea gonosz srác, aki úgy tesz, mintha lelőné Vee-t, majd a feloldódnak a nevek, és mindenki kap egy üzenetet, hogy teljesítette a küldetést, és gyilkos lett. És ettől mindenki úgy összeszarja magát, hogy kilép a játékból és hazamenekül.

Beszarás. Ez a film az oroszlánkirály és az éhezők viadala torzszülött gyermeke. Kész kiégtem. És még mindig nem értem miért, de le bírt kötni. Izgalmas volt. Borzalmas, de izgalmas.

 

 

 

Összefoglalás:


Milyen a film a saját kategóriájában (thriller)?
  Ez egy akció film, véletlenül se thriller.

Milyen a képi világ? Változatos, nagyon modernnek akar tűnni azzal, hogy rávetíti a képre az alkalmazásban megjelenő szövegeket, de tükörképben, mintha mi a telefonban lennénk. Ez lehet jó vagy bosszantó koncepció, ízlés kérdése, én kicsit erőltetettnek éreztem helyenként.

Milyen a hangzás? Egy helyen vettem észre, hogy milyen jó zenét használ, kicsit mátrix utánérzésem lett tőle, de több helyen igazából nm tűnt fel, mi megy a háttérben

Milyen a történet? Botrányos, borzalmas, inkonzisztens, nagyon kiborított. Nagyon

Milyenek a színészek? Nem igényel nagy játékot egyik szerep sem, szóval isten igazából ez most nem egy releváns kérdés.

Mikor ajánlom a filmet:

  • ha biztos vagy benne, hogy nem jön majd meg a kedved ahhoz, hogy bekötött szemmel motorozz
  • ha Dave Francot jó pasinak tartod ( az egy dolog, hogy nekem nem jön be, másnak tetszhet, ez is egy kategória)
  • ha csak ki akarod üríteni a fejed
  • ha annyira szidtam a filmet, hogy ezután már muszáj neked is látnod

10 000 km – hogy tegyél tönkre egy kapcsolatot?

8. film

spanyol romantikus dráma, 99 perc, 2014, 16 éven felülieknek

 

Költözz a párodtól 10 000 kilométerre. Ez volna a rövid válasz a film szerint. Bár ennél szerintem sokkal kevesebb kilométer is megteszi, de ez azért így mégis szebb cím, mint az 1317 km, vagy 215,5 km.

Alex és Sergio eldöntik, hogy gyereket akarnak, majd gyakorlatilag ezzel egyidőben Alex elfogad egy állást LA-ben, s ezzel tízezer kilométerre költözik. Egy évet kell kibírniuk távkapcsolatban, aztán folytathatják az addigi életüket Barcelónában. Legalábbis ez a terv, aztán szerencsére mégsem erről szól a film, hiszen az nagyon lehetetlen, unalmas és klisés volna. A távkapcsolat nem nagyon jön be, láthatjuk pillanatról pillanatra lebomlani az egészet, minden kételyt, ami a távkapcsolattal összefüggésben felmerül, és hát vége lesz.

Nagyon nehezemre esik azonosulni az egész szituációval, ezt az egész távkapcsolat dolgot egy elhibázott történésnek érzem. Nagyon rövid belátható ideig tartható, elég szörnyű, de hát valahogy átvészelik emberek, de hosszútávon baromi nagy hülyeség. Persze itt most illene mondanom, hogy tisztelet a kivételnek, és egyéb marhaságok, de nem fogom. Főleg, hogy a filmben egyik pillanatban még a gyerek nevéről beszélgetnek, egy fogmosással később meg a költözésről. Ahhoz képest milyen lassú a film néhány későbbi jelenete, ide is beférhetett volna még valami.

Elég jól szemlélteti a film a különböző problémákat, főleg, hogy jelzi, melyik esemény hanyadik napon történt. Az időeltolódást, hogy egy idő után nem lesz közös témájuk, mert nem csináltak dolgokat együtt, hogy időnként zavarják egymást a munkában, hogy Sergio nem ismeri Alex új barátait, és még sok minden. Aztán van egy pont, ahol valahogy nem úgy reagál a valóságra a film, ahogy várnám. Sergio megcsalja Alexet. Aztán semmi. Szó szerint semmi. Nem mondja el, nem derül ki, nem lesz lelkiismeretfurdalása. Öhm, akkor ez mire is volt jó? Oké, egy 20 másodperces kis snitt, de mi értelme volt? Sőt úgy ezek után kifejezetten támadó lesz Sergio magatartása, hogy túl sok dolog van a lakásban, ami emlékezteti Alexre, elkezd összetörni dolgokat. Mintha épp az ellenkezője történt volna. Mintha ki fordult volna a világ.

Aztán még több mélyrepülés, hosszú idő, hogy nem beszélnek, Alex elfelejti Sergio vizsgáját, és csak távolodnak és távolodnak és távolodnak. Majd egyszercsak Sergio megjelenik Alexnél, bejelentés nélkül, és hirtelen valósággá válik, amit a képernyőkön keresztül nem hittek el: hogy már nem tartoznak össze.

Ez most akkor egy dokumentumfilm a távkapcsolatokról? Félre értés ne essék, csöppet megkönnyeztem a végét, de azért mégis, semmi váratlan nem történt. Szép a történetvezetés, de nincs semmi, ami meglepne, amire ne számítottam volna. Vagy csak annyi, hogy nem happy end? Ez a film lényege, hogy bemutatja a rideg valóságot?

Azért azt is említsük meg, hogy mennyire frusztrált, hogy nem jutott eszembe közben, hogy honnan ismerős az Alexet alakító színésznő, aztán kiderült, hogy a Harry Potterben játszik, egész pontosan Tonks karakterét. Lényegesen jobban játszik ebben a filmben, amire szükség is van, hiszen két ember szerepel csupán, a nagyon  szíészi játékuk miatt tud érdekes mradni a 10 000 km.

Összefoglalás:


Milyen a film a saját kategóriájában (romantikus dráma)?
  Azt a romantikus szót nagyon kivenném. Legalábbis nem azt kapjátok, amire számítanátok. Ez egy egészen sima dráma.

Milyen a képi világ? Rengeteg felvétel készül laptop kamerájával, skypeos minőségben, ami egy koncepció, nekem tetszik, a HD fanatikusoknak nagyon nem fog. Két lakásban játszódik az egész film, plusz egy kis google street view, szóval azért ne a látvány miatt nézzétek.

Milyen a hangzás? Van két visszatérő jó szám, de emlékezetem szerint nem használ háttérzenét a film, vagy ha igen, fel se tűnt olyan jelentéktelen.

Milyen a történet? Nagyon kiszámítható, kicsit dokumentumfilm szerű, de tanulságos, lehoz a földre.

Milyenek a színészek? Nagyon jók, jól működik a kettőjük egymásra hatása.

Mikor ajánlom a filmet:

  • ha nem zavar, hogy esélyed sincs magyarul megnézni, de még magyar felirattal se (2 éve várok rá, de még DVD-n se tudnám megvenni)
  • ha nem élsz épp távkapcsolatban, mert akkor bőgni fogsz, és mindenben kételkedni fogsz, amit addig biztosnak hittél
  • ha nem zavar, hogy kép nem csodás HD
  • ha már eleged van a happy endekből
  • ha akarsz egy kicsit gondolkodni

 

süti beállítások módosítása