francia életrajzi dráma, 105 perc, 2009, 12 éven aluliak számára

Gabrielle Chanel élete, mielőtt ő lett volna a mindenki által ismert Coco Chanel. Egy lány, aki nővérével árvaházba kerül, majd nappal varrónő, éjszaka énekes lesz egy kávéházban. Itt találkozik Étienne Balsannal, akin keresztül megismerkedhet a felsőbb körök hölgyeivel és uraival, s ruhatárát darabokra vágva nekikezdhet saját ruháinak megtervezésébe. Itt ismerkedik meg Arthur ’Boy’ Capellel, az angol kereskedővel, akibe reménytelenül szeret bele, közös jövőjük nem lehet. Boy egy gazdag angol nőt vesz feleségül, hogy kárpótolja Cocot a szerető szerepért, anyagilag segíti nőt, hogy Párizsban megnyithassa első kalapszalonját, ezzel elindítva a sikerhez vezető úton.

A legkevésbé sem áll szándékomban arról írni, hogy mennyire követi vagy nem követi a valóságot a film, hogy ilyen volt-e Coco Chanel, vagy sem. Egyszerűen azt gondolom, hogy nem lehet megmondani, hogy a magánélete pont ezeket a lépéseket követte e, tényleg a filmben látható jelenetek vezették-e a döntéseit. Persze vannak teljesen kézzelfogható dolgok, amik nem igazak a filmben, példának okáért 4 testvére volt, és nem egy. Én csak a történetet szeretném látni és láttatni, és nem az igazi Coco Chanelt, ezt fontosnak tartom leszögezni.

- Ha unatkozom, vén vagyok.

- És ma hány éves?

– Legalább ezer.

Gabrielle a kávézóban találkozik Étienne-nel, aki nővére udvarlójának a barátja. Olyan érdekes ez az egész, hogy ők jóban lesznek. Coco kifejezetten ellenzi nővére kapcsolatát a báróval, de Étienne segítségét ő könnyedén kihasználja, hogy jobb helyen énekelhessen. Holott Étienne folyton örömlányokkal jár a kávézóba, s később, ígérete ellenére sem tud munkát szerezni Coconak, akit közben nővére cserben hagy, abbahagyja az éneklést és bárójáhozz költözik Párizsba. Coco egy ideig csak varrónőként dolgozik, majd mikor Étienne visszatér Párizs melletti kastélyába, kétségbe esik és utána megy. El sem tudom mondani, hogy ez mennyire karakteridegen lépés. Coco folyamatosan arról beszél, hogy rossz függeni valakitől, hogy a szerelem bárgyú és ostoba dolog, mégis rátukmálja magát egy férfira, aki nem is igazán vágyik a társaságára, aki időről időre megalázza és úgy bánik vele, mint valami játékszerrel. Hát hol van itt az a híres feminizmus kérem szépen?!

Kölcsön adod két napra?

Étienne barátja Boy, első blikkre egy mérhetetlenül udvarias, jólelkű férfinak tűnik, bár lehet ez csupán a konkurenciához képest igaz. Pillanatok alatt beleszeret Cocoba, és a lány ugyan olyan durván löki el magától, mint kezdetben Étienne-t. Persze róla is hamar kiderül, hogy megvannak a maga titkai. Kölcsönkéri Cocot pár napra, ami már önmagában olyan borzalmas jelenet, hogy el sem tudom mondani. Egy áru fölött alkudnak, egy versenyló fölött, vagy egy homokózólapát fölött, ha úgy tetszik, valahogy ez az egész nem illik igazán a róla kialakítani kívánt képbe. Majd hamarosan kiderül, hogy feleségül fog venni egy gazdag angol nőt.

A házasság jobbára egy unalmas társadalmi konvenció.

Elég modern szavak ezek Boy szájából, és rettenetesen hamisak, és egész egyszerűen felfoghatatlan és megérthetetlen, hogyha Coco ennyire meg akart állni  saját lábán, hogy dolgozni akart, ahelyett, hogy Étienne mesevilágában maradt volna, aki felajánlotta, hogy elveszi feleségül, és soha nem lesz gondja semmire, ha ehelyett inkább kalapboltot akart nyitni, még miért támaszkodott 300%-ban Boy-ra? Egész egyszerűen szinte követhetetlenül váltakozik az erős független nő és a butuska naiva. Nem is tudom, lehet, hogy a koncepció része egyik pillanatban szerethető, másik pillanatban bosszantó figuraként ábrázolni a főhősnőt, talán szándékosan próbál kizökkenteni a film. Mindenesetre nem lehet nem szeretni. Humoros, cinikus, egyedi, és Audrey Tautou nagyon ügyesen játszik.

Ha egy nő levágatja a haját, az hamarosan változtat az életén.

Egyszerűen vannak olyan filmek, amiket valamiért kivetítünk a saját életünkre. Hirtelen magunkat látjuk valamelyik szereplőben, vagy valamelyik szituációban, kicsit célja is ez a filmezésnek talán, hogy belehelyezze egy ponton a nézőt is. Szóval talán kicsit szigorú vagyok a karakterrel, mert szigorúnak kellene lennem saját magammal is, de mégsem vagyok az…

Boy megadja az anyagi hátteret a bolt, majd boltok megnyitásához, ismeretséget pedig az Étienne-nél megismert színésznők hoznak neki. Mégsem a sajátja az egész, a hitel, amit felvett, a számla, amit kezelnek, csak Boy miatt létezhet, mert kezességet vállalt. Mikor ezt megtudja, teljesen elönti a méreg, és hogy holnaptól csak ő kezeli a pénzügyeit stb. stb. De kérem, mi itt a meglepő? Hogy nem tudta, hogy ez így van? Nincs az a szituáció, hogy ez nem derül ki! Nem is tudom, hogy a történet hibás-e, vagy Cocot ábrázolják mérhetetlenül ostobának. Aztán plot-twist, Boy meghal autóbalesetben. És ezen a ponton tudna érdekes lenni a történet, hogy mi lesz, ha már nincs a képben valaki, aki megmenti minden nehéz helyzettől. Ám a film ezt már nem szándékozik közölni velünk. Még jön egy szép divatbemutató Chanel ruhákból, meg egy pár felirat, hogy sosem házasodott meg, 1971-ben meghalt, és a szokásosak. Miért áll meg a film egy olyan helyen, ahonnan még rengeteget ki lehetne hozni a karakterből? Egyszerűen szörnyű, mennyire összecsapott a befejezés.

Összefoglalás:

Milyen a film a saját kategóriájában (életrajzi dráma)? Kicsit nagyképű lenne azt mondani rá, hogy életrajzi, koránt sem hű a valósághoz, ellenben drámaként jól funkcionál.

Milyen a képi világ? Ahhoz képest mennyi gyönyörű képet lehetett volna mutatni a kastélyok, és a ruhák okán, elég silány.

Milyen a hangzás? Szó szerint semmi különös.

Milyen a történet? Időnként bosszantó, saját logikájával szembe menő döntéseket látunk, de érdekes tud maradni.

Milyenek a színészek? A három főszereplő jól alakít, a mellékszereplők biodíszlet számba mennek.

Mikor ajánlom a filmet:

• ha nem borít ki a feminizmus
• ha már minden más filmet láttál, amiben Audrey Tautou szerepel
• ha egy nyugis filmezős estét szeretnél eltölteni a barátoddal/barátnőddel