francia vígjáték, 120 perc, 2007, 12 éven felülieknek

Moliere komédiáit imádja a közönség, vándorszínészként járja az országot, ám valami többet akar. Tragédiát szeretne játszani, de minden igyekezet hiába, tehetségtelennek bizonyul. Olyannyira, hogy hitelezői megvonják támogatásukat, és a fizetésképtelen Moliere adósok börtönébe kerül. Ám váratlan segítséget kap, Jourdain úr - házitanítót keres, aki színészmesterségre oktatná, hogy elnyerje a márkiné kegyeit – szívesen kiváltja. És itt mintha egy igazi Moliere darabba csöppennénk. Szerelem, cselek, tréfák, helyzetkomikum és ami csak kell, persze a boldog befejezés.

Ezt a filmet láttam már egyszer, ha minden igaz 7,5 évvel ezelőtt. Az általános iskolai magyartanárnőnk hozta be a filmet, mikor a Fösvényt tanultuk. Nem fogok messzemenő következtetéseket levonni, hogy biztos emiatt szerettem bele a francia filmekbe, vagy, hogy így lett az egyik kedvenc férfi színészem a Moliere-t játszó Romain Duris (Az új barátnő; Lakótársat keresünk 1-3; Tajtékos napok; Populaire kisasszony), mert őszintén megvallom egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy ő játszik a filmben, mert akkor még nem ismertem. Azért került elő újra a film, mert a húgomék épp Moliere-ről tanulnak, és beugrott, hogy ez milyen csodálatos film volt, és jól emlékeztem. Rögtön az elején bocsánatot kérek hát, hogy rosszul írom a nevét, de sehogy sem jöttem rá, hogyan írjam azt a bizonyos ékezetes e-t.

Ha adhatok egy tanácsot uram, az ecset érjen hozzá a vászonhoz, uram, úgy visszük fel a színt.

Jourdain úr nem csak Moliere-t fogadja fel, van tánctanára, vívás oktatója, festő mestere, lovagló edzője is, de semmi sem megy neki. Persze könnyen meglehet, hogy ennek az is az oka, hogy semmivel sem tölt néhány percnél többet, mindig rohan a következő órára, hogy műveltsége szerteágazó legyen. Különösen jó jelenet (ezt a mai napig gyakran emlegetjük akkori padtársnőmmel), mikor Moliere oktatja színészmesterségre, és azt a feladatot adja, hogy játsszon el egy lovat. Majd miután Jourdain úr prüszkölve körbeugrándozza a szobát, azt mondja neki, „Maga nem a lovat játszotta el. Maga egy lovat játszó embert játszott.” Majd megmutatja rengeteg fajta lovat, hogy melyik hogy járna. Ez hét év után is megmaradt, nem tudok nem nevetni, ha rágondolok. Álljon itt hát a videó:

Elhunyt valaki a házban?

Szóval igazából azt nem értem, hogyha nyíltan lehet tánctanára, és mindazok, amiket fentebb felsoroltam, akkor miért kell Moliere-nek papnak álcázni magát, s úgy beköltöznie a házba? Ezt a lépést kicsit feleslegesnek, vagy nem annyira tökéletesen kidolgozottnak tartom, minden esetre nagyon mókás szituációkat szül. Például az értetlenkedő Jourdain asszony, aki igazából szerintem kevésbé lepődne meg azon, ha férje a színjátszáshoz fogadott volna tanárt, Moliere-rel való első találkozások során sokáig tippelget is, mit keres a házukban, elhunyt-e valaki? Aztán egy érdekes és bonyolult szerelmi szál kezdődik közte és Moliere között. A film koncepciója szerint, ő mondja meg Moliere-nek, hogy ne akarjon tragédiát írni, hanem „találja fel” azt a színházat, ahol a szomorú dolgokon is lehet nevetni. Nagyon kíváncsi volnék, mennyi lehet valóságos, vagy a valósághoz közeli a történet eseményei közül.

Nem tudja, hogy ezek a papok szervezetbe tömörültek, amelynek hatásköre messze túlnő az egyházon? Aki jó üzletet akar, annak a kedvükre kell tennie.

Jourdain úr elég ügyes hazudozó úgy mindenestül, de a háttérhatalommal való riogatása különösen csodás. De a végtelenségig tudnék idézeteket kiírni a filmből. Csak még egyet, csak még egyet, amíg végülis el nem mesélném az egészet, le nem lőnék minden poént. De ezt nem akarom. Meg is lep, mennyivel nehezebb jó filmről írni. Főleg úgy, hogy ne rontsam el vele a filmélményt. Egyszerűen magávalragdó, ahogy a színészek játszanak, ahogy váltanak a színpadi és a filmes színészkedés között. Nagyon jól megkomponált film, egy percnyi üresjárat sincs, úgy telik el az a két óra, mintha 10 perc lenne. Szóval 10/10. Tessék megnézni. Most. Dobj el mindent és vedd meg, töltsd le, keress rá, bármi!!!

Összefoglalás:

Milyen a film a saját kategóriájában (vígjáték)? Példa értékű, igazán intelligens humora van, nagyon jókat nevettem.

Milyen a képi világ? Szép kosztümök vannak a filmben, de ez vagy tetszik vagy nem, döntsétek el.

Milyen a hangzás? Erről csak annyit, hogy elindítottuk a filmet és anyukám megszólalt: „Hallod, most a hátsó hangszóró is szól, és milyen szép ez a zene!”

Milyen a történet? Mozgalmas, cselekményes, magával ragadó.

Milyenek a színészek? Mindenki nagyon jól játszik, szinte hibátlan, amit csinálnak.

Mikor ajánlom a filmet: 

• 12-99+ éves korig
• ha filmet szeretnél nézni
• ha nem, akkor is, mert ezt muszáj!!